Táncház és értelmiség, Kaláka és Ökrös: a népzene utolsó cseppjét is fel kell fogni

admin | 2014 április 14 12:41

Az Ökrös együttes alapító tagja és a Hagyományok Háza igazgatója, Kelemen László, valamint a Kaláka alapítója, Gryllus Dániel volt a FolkEmbassy március 27-i szabadegyetemének két vendége. A szokásos, kétheti csütörtöki beszélgetés témája ezúttal a táncházmozgalom, az autentikus népzene és a megzenésített verseket játszó Kaláka egymásra hatása volt, szóba került az értelmiség és a politika viszonya a mozgalomhoz, valamint a világzene, végül a táncházmozgalom jövője. Az alkalom természetesen egy közös muzsikálással kezdődött.

 Szilvay Gergely írása

 IMG_0198

A magyar folk történetében, Jávorszky Béla Szilárd tavaly megjelent összefoglaló művében nem szerepel az 1969 óta létező Kaláka – mutatott rá kezdésként Kovács Mihály, a FolkEmbassy prímása, a beszélgetés vezetője. Vajon miért? Mint Gryllus elmondta: a szerző bocsánatot is kért emiatt tőle, nehéz volt megszerkeszteni a kötetet, nem tudta hova betenni, amikor pedig erre került volna a sor, már „tele volt” a könyv. Pedig a Kaláka a diósgyőri várban már akkor, 1980-ban rendezett folkfesztivált, amikor még nem létezett az 1982-vel induló táncháztalálkozó. Gryllus Dániel szerint ugyanakkor az, hogy a Kaláka kimaradt a kötetből, jól mutatja, hogy miként került bele a táncházmozgalomba az együttes.

Kelemen László leszögezte: a mozgalom bölcsőjét jelentik az énekelt versek, és egyébként is a mozgalmat a népi írók legitimálták. Kelemen László 1987-ben ott volt az Ökrös együttes alapítói közt. Az Ökrös több lemezét, elsőként az 1994-es Hippoglassus Hipoglassust ráadásul Gryllus Dánielék adták ki. A lemeznek úgy lett ilyen furcsa címe, hogy először angolul Halibutnak akarták címezni, de rájöttek, hogy magyarul rosszul hangzik a Lepényhal, így végül az állat latin nevét választották.

De hogy jött létre az Ökrös? Úgy, hogy Kelemen László egy mérai lakodalomban, ahová Neti Sanyi bácsival együtt fogadták meg, találkozott Ökrös Csabával. Az 1986-ban Magyarországra települt Kelement ezután hívta Csaba az együttesbe. Az Ökrösben mindenkinek rendelkezett klasszikus zenei alapokkal és „rettenetesen elkötelezettek voltunk” – mondta Kelemen. A Hungaroton ekkoriban nagyon megválogatta, hogy kinek a zenéit adja ki, és sok együttesnek éveket kellett várnia a lemezmegjelenésre. Ezért alapított végül Kelemen lemezkiadót, aminek az első kiadványa az Ökrös kalotaszegi mulatóénekeket felvonultató, azóta is kultikus lemeze lett – ha valahol ma Budapesten kalotaszegi dalokat énekelnek, biztos, hogy sokat innen tudnak a nótázók. A lemeznek egyébként különleges borítója volt, a grafikus külön emiatt tanulta meg a gót betűtípust.

A Kaláka nyolc évet várt az első lemezre. A lemezgyár nem volt hajlandó kiadni, mivel nem vártak tőle nagy bevételt – akkoriban 30 ezer példány már bukásnak számított. Később viszont a Hungaroton irodalmi szerkesztősége kiadta, mivel ott magasnak számított az ekkora példányszám.

Büdöslábúak és ügynökök

Kelemen László zenészként indult, mára a Hagyományok Háza igazgatója lett. Vajon hogy lehet a kettőt összeegyeztetni? Mint mondta: számára ez nem volt nagy kérdés, mivel 2000-ben kilépett az Ökrösből, és ezután alakult meg a Hagyományok Háza. Ugyanakkor havonta egyszer biztosan muzsikál, a Fonóban, az erdélyi zenészek klubján, többek közt az Üsztürü zenészeivel.

 Hozzátette: 2002-től rögtön bajba került az intézmény, mivel az akkor hatalomra kerülő szocialisták „büdöslábú, nacionalista, fideszes intézménynek” tekintették a HH-t, és vizsgálatok sorát indították ellene. „Erdélyben sohasem tapasztaltam ezt a szembenállást, ezt a világot” – vallotta meg Kelemen, aki szerint a HH „sem nem jobboldali, sem nem baloldali”, hanem egyszerűen nemzetpolitikai szempontból fontos.

Az idén 45 éves Kaláka hétezer koncerten van túl és 1200 dalt tudhat magáénak – derült ki Gryllus Dániel megjegyzéséből, aki általános iskolás korában kezdett verseket énekelni, majd a Műegyetemen fordult komolyra a dolog. „Megcsináltuk a Kalákát és kirobbant” fogalmazott, hozzátéve: 1973-74-ben hétszáz fellépésük volt. A zenekar a mai napig aktív, mostanában például Oslóba és Koppenhágába megy. Olyan ínyencségekre is telik tőlük, hogy „madárdalokból”, a madarakról szóló dalaikból állítanak össze koncertet.

Gryllusékat először nem érdekelték a politikusok, mindenkihez elmentek zenélni, aki meghívta őket a kampányrendezvényére – így volt ez 1990-ben és ’94-ben is, ám 1998-ban úgy döntöttek, attól kezdve sehova sem mennek. Elmondása szerint egyik oldal sem akart ártani nekik: még Magyar Bálint is adott támogatást egy erdélyi útra. Viszont egy ügynöki jelentést talált magáról Gryllus, ebben a saját püspöke jelentette, hogy egy vízilabdameccsen szidta az oroszokat.

Emlékezetes eset volt, amikor Aczél György azt mondta Sebőéknek: hallotta, hogy a Kassák klub táncházában a zongora alatt szeretkeznek a fiatalok. Sebő azt felelte: de hát Aczél elvtárs, ott csak pianínó van! És akkor Aczél lement és megnézte a táncházat. Kelemen ezzel kapcsolatban leszögezte: sokan voltak, akik nem voltak ellenzékiek, s nem vették a fáradságot, hogy lemenjenek és megnézzék, mi is folyik ott valójában.

A Kalákának is voltak mókás esetei. Az egyik szovjet elnök beiktatása előtt a nyolcvanas években felhívták a Kalákát, hogy nincsenek-e szovjet versfeldolgozásaik, mert készítenének belőle egy lemezt. Aztán kiderült, hogy nem lesz nagylemez, csak kislemez, majd végül az se lett, hanem megkérték Gryllust, hogy lopja ki a felvételeket a rádióból, majd azt kiadják. Így meg is jelent három Jeszenyij-nóta. Viszont a beiktatásra meg volt ígérve a lemez-megjelenés – ám ebből sem lett semmi, viszont a beiktatás után felhívták megint a Kalákát, hogy kezdődhetnek a felvételek – így végül mégis lett lemez, bár egészen más lett a végeredmény, mint amit eredetileg terveztek.

Táncházmozgalom és értelmiség

 

A szabadegyetem célja részben az, hogy találkozzon egymással a fiatal értelmiség és a táncházmozgalom. Már csak azért is fontos ez, mert egyrészt a mozgalom a kutató-gyűjtő értelmiség érdeklődéséből született meg, másrészt mindig is inspirálták a mozgalmat a népi írók – vélekedett Rosonczy-Kovács Mihály, hozzátéve: ha a táncházmozgalom elengedi az értelmiség kezét, akkor az ki lesz szolgáltatva a politikai szeleknek és a piacnak. Emellett ha az értelmiség nem a mozgalom értékeire építi identitását, akkor nehezen fog tudni ellenállni a 21. század áramlatainak és markáns magyar identitást kialakítani.

Kelemen László szerint két keresztje van az értelmiség és a mozgalom viszonyának: az egyik, hogy a mozgalmat és az általa feltárt értékeket nem ismerik annyira, ugyanakkor a politikai jobboldal sokkal fogékonyabb az ilyesmire, mint a baloldal, mivel a jobboldal sokkal inkább táplál egy egészséges nemzettudatot. A másik kereszt, hogy a mozgalom miközben figyel arra, hogy aprólékosan továbbadja a tudást, a hagyományt, aközben elfeledkezett a szintetizálásról és a gyökerek táplálásáról. Fontos, hogy fennmaradjanak a kapcsolódási pontok.

Gryllus Dániel leszögezte: nagy hangsúlyt kell helyezni a gyökerekkel az autenticitással való kapcsolatra.

Szagolni a maradékát

2015-ben Budapesten lesz a World Music Expo – vetette fel Rosonczy-Kovács Misi, amire reagálva Kelemen leszögezte: a világzene egy kereskedelmi fogalom. Szerinte inkább eredeti zenéről és feldolgozott zenéről kellene beszélni. Az eredetinél a mesterségbeli tudás a fontos, a feldolgozottnál a mesterségbeli tudás és a kreativitás. Gryllus szerint akinek kedves a világzene kifejezés, az használja nyugodtan, de „furcsa eleggyé alakult a világzene, amit nem tudok követni”. „Attól, hogy veszünk egy népzenei alapot, aláteszünk nyolc dobost és fölé női vokált, még nem lesz jó világzene valami, ettől csak pancs lesz.” Külön kell választani a művészi értéket az eladhatóságtól, mert ami hatásos, azt el lehet adni.

Kelemen László szerint a népzenészeknek el kell mennie falura, és „szagolni a maradékát” a népzenének, néptáncnak. A miliő és a gondolkodás csak ott érthető meg, e nélkül nehéz jó zenésznek lenni. Hozzátette azt is: hozzá nyolc fiatal népzenész jár tanulni, bárkit szívesen fogad. Kelemen a táncházmozgalom jövőjével kapcsolatban bizakodásának adott hangot, Gryllus Dániel is elmondta, hogy tele van az élete jó dologgal, fesztiválokat, koncerteket szervez, zenél, kiadót vezet. A fontos, hogy „az egyik tevékenység előtt legyen idő kipihenni a másikat”.

Értelmiség, népzene, táncház: a szimbiózis rögtön illusztrálták is a vendégek: Kelemen László beállt zenélni egy kalotaszegi rend erejéig, aztán sorban jöttek a bonchidai, mezőségi és más táncrendek, hogy a szellemi táplálékot kövesse a kikapcsolódás.

A fentiek jegyében április 10-én Kárpátalja és Ukrajna lesz a téma, amiről Szesztay Ádám, a külügyminisztérium főosztály-vezetője és Megadja Gábor eszmetörténész fog beszélni. Április 24-én Berecz Istvánnal tartanak szászcsávási bált a Téli Kertemben, május 6-án pedig a ’48-as, illetve az ’56-os forradalom üzenetéről beszélget majd négy történész: Hermann Róbert, M. Kiss Sándor, Kovács István és Békés Márton a Kazimír Bisztróban.