Széki rovat – “Szék nélkül nincs az életem”

admin | 2017 augusztus 8 10:25

„SZÉK NÉLKÜL NINCS AZ ÉLETEM”

( 50 éve készültek Korniss Péter első széki táncház fotói )

 

 

Korniss Péter fotóművész pályakezdése akaratlanul is egy tündérmesébe illesztette magát. Az értékes, gazdag és megérdemelten sikeres pálya nemes szövetét, azóta is a mesével ölelkezve járó csoda aranyfonalai erősítik. Vannak még csodák!

1961-ben Novák Ferenc „Tata,” a Bihari Együttes koreográfusa, a Muzsika című lapban meglátta a Balett Intézet vizsgaelőadásáról készült Korniss fotókat. Fogta magát és besétált a szerkesztőségbe megtudakolni, hogy ki az a Korniss Péter. Onnan a Fényképész Szövetkezetbe irányították. Ott azt mondták, hogy a fiatalember most éppen katonai szolgálatát tölti, még három hónapja van hátra. „Miért keresi?” – néztek lenézően az érdeklődőre. „ Szeretném, ha ő fényképezné a táncegyüttesemet!” – hangzott Tata határozott válasza. „Adunk helyette egy szakembert, Korniss csak segédmunkás a szövetkezetünkben, s különben is csak három hónap múlva…” „Nem baj! –  szakította félbe az irigykedők mondókáját Novák Tata. „ÉN MÉGISCSAK MEGVÁROM AZT, A KORNISS PÉTERT!” Itt eldőlt a fiatalember élete, csak ő még nem tudott róla. Leszerelése után elkezdte fényképezni a Bihari Együttest. Bár Erdélyben, Kolozsváron született a paraszti kultúráról, Székről az égvilágon semmit sem tudott. Ezekkel a Bihari Együttesben ismerkedett meg. Hála Tatának! Feleséget is, egy táncos lányt, a Bihariban szerzett.  (Ötvenegy éve élnek boldog házasságban!)

Te, Péter, elviszlek Székre, ahol olyat fogsz látni, hogy kétfelé áll majd tőle a szemed! – mondta 1967-ben Tata. És elmentek. Az első mellbevágó élmény, Felszegen, a híres mesemondó Győri Kali néni táncházában érte. Azt hitte megállt a világ, vagy csodát lát, netán ő repült vissza a múltba? Dobos Károly bácsiék muzsikáltak az emelvényül szolgáló „cigánypadon” és aranyló szalmakalapok, piros pántlikák forogtak körülötte. Hajnalban hazamentek vendéglátójukhoz, Zólyomi Gyula iskolaigazgatóhoz. „Tata” másnapra megbetegedett, lázasan feküdt az ágyban, Péter meg „lázasan” sétált fel és alá a szobában azon morfondírozva, hogy mindaz, amit látott el fog tűnni, a világ átalakul, MEG KELL ÖRÖKÍTENI, erre találták fel a fényképezőgépet. Korniss Péter ekkor harminc éves. Nagyon lelkes és ambiciózus. (Azóta is. Töretlenül!)

„MEG KELL MUTATNOM A KÉPEIMET!” Aztán 1968-ban a fotóművészek negyedéves pályázatára beadta őket. Nyilvános zsűrizés folyt akkoriban, oktató-nevelő jelleggel. Párbeszéd a „sötétséggel?”

ELNÖK: ITT VANNAK KORNISS PÉTER FOTÓI. NAGYON SZÉP AZ ÁLLAMI EGYÜTTESRŐL KÉSZÜLT SOROZAT!

KORNISS: EZ NEM AZ ÁLLAMI EGYÜTTES!

ELNÖK: HANEM? MELYIK EGYÜTTES?

KORNISS: EZEK NEM TÁNCEGYÜTTESRŐL SZÓLÓ FOTÓK! EZ SZÉKEN VAN, EGY ERDÉLYI FALUBAN!

ELNÖK: ÍGY BEÖLTÖZTEK NEKED?

KORNISS: NEM ÖLTÖZTEK BE, ÍGY ÉLNEK, ÍGY ÖLTÖZKÖDNEK!

Korniss Péter nem adta fel. Előhúzott mappájából egy széki udvarról készült fotót, de ezzel sem győzött. (Az elnök jelét sem mutatta annak, hogy tudatlansága megbotránkoztatná, tovább kételkedett.)

ELNÖK: EZT BÁRKI MEG TUDJA RENDEZNI!

Végül elővette azt a képet, ahol széki gyerekek fociznak.

ELNÖK: ÍGY MÁR ELHISZEM, HOGY NEM ÖLTÖZTETTED BE A GYEREKEKET. MERT NINCS AZ AZ IDIÓTA, AKI SZALMAKALAPOT, KÉK POSZTÓLÁJBIT, POSZTÓNADRÁGOT AD A FOCIZÓ GYEREKEKRE!

Ettől kezdve elhitték, hogy a valóságot fotózza. 1974-ben volt az első kiállítása, akkor a Nők Lapjánál dolgozott és annak címlapján jelent meg egy gyönyörű kalotaszegi pártás lányról készült portréja, a lap belső oldalain néhány széki táncház fotójával is találkozhattak az olvasók. Főszerkesztőjétől megkérdezték a vállat vezetői, hogy „EZEK MICSODÁK?” A főnök, akit Péter csodálatos embernek tartott, azt mondta nekik, hogy „EZEK OLYAN NÉPSZOKÁSOK, MINT PÉLDÁÚL NÁLUNK A LOCSOLÁS. SZERET ILYENEKET FOTÓZNI A FIATALEMBER!”

(Miközben Korniss Péter képei bejárták a világot, a széki tóban sem poshad meg a víz. Volt bőven olyan esemény, ami felkavarta. Egy fiatal lány, akit tiltottak szeretőjétől, egy viharos éjszakán kútba vetette magát. Széki végtisztesség szerint menyasszonyi pártában, muzsikaszóval temették el. A katona fiú nem akart meghalni, Tövis közelében mégis elérte a végzet, kidobták a robogó vonatból, mert magyarul énekelt. Őt vőlegényi bokrétával zárták koporsóba, szeretője menyasszonyi ruhában kísérte utolsó útjára. Zólyomi Gyula iskolaigazgató „útban” volt, hamis pert indítottak ellene. Azzal vádolták, hogy a második világháborúból megtartott puskát és töltényeket rejteget, amit az éber titkos szolgák hamarosan „meg is találtak,” de Gyula bácsi szerencséjére, homokszem került a gépezetbe. A nagy kapkodásban nem figyeltek arra, hogy az 1944-ből származó kibelezett puskát, a  „nagy fogás” előtti napon megjelent, Scinteia újságba pakolva rejtették az iskola deszkapadlója alá … A derék széki férfiak tovább „hányódtak” az ország különböző építőtelepein, „sántérein”, keresetükből minden apró banit leadva otthon, mert kellett a ház befejezésére, az asszonynak, lánykának szatén és bársony kelmékre, lakodalmi mutatásokra, no meg költő- és „cigánypénzre” a legénykének. E bajokat kövérítvén, a helyi milicista fenyegetni kezdte az asszonyokat, hogy a Nagy- patakban vígan úszkáló piros csőrű, fehér kacsáik szárnyairól haladéktalanul tüntessék el a zöld színű jegyet, fessék át barnára vagy tépjék ki … A „fentről jövő pöttyözések” közepette  is egyre többen szereztek tudomást Korniss Péter fotói által megörökített „új régi” világról, Székről, ahol, a jól eresztő szilvából készült „kóst” sok mindenre volt gyógyír … A világra szóló, nagy széki lakodalmakban, a muzsikások arra kérték a jóistent, hogy ne a rézhúros csárdás, vagy a „vasmagyar” dallamainál szakadjon el a húr, mert e két dallamban akkora erő egyesül, hogy szinte a levegőbe emeli a táncosokat. Kényszerű lehúzásuk tönkre tenné az egész mulatságot.)

Korniss Péter 1971-től haza jár Székre. Ekkor mutatta be neki Kallós Zoltán Boldizsár Marit és Balog Mártont, mint fiatal párt. „Azóta egy család vagyunk. Rokonaimmal sem vagyok jobban, mint Péterrel!” – mondja komaasszonya, Boldizsár Mari, a Korniss Péterrel készült dokumentumfilmben.  Tudomásunk szerint Mari soha nem járt Londonban. De egyszer mégis …

2010-ben rendezték meg az Angol Királyi Művészeti Akadémián a XX. SZÁZADI MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET című kiállítást. Brassai, Andri Kertész, Robert Capa munkái mellett Korniss Péter, 1967-ben készített széki táncház fotóit is megtekinthették a tárlatlátogatók. Vásáry Tamás  zongoraművész és felesége is megtisztelte a kiállítást, akiket Péter örömmel üdvözölt. Személyesen nem ismerte a jeles vendégeket, de azt tudta, hogy Boldizsár Mari és lánya náluk takarítanak. Bemutatkozás után csak annyit kérdezett tőle a mester, hogy „Londonban él?” „ Nem! Néhány képem van itt kiállítva …” „Igen?” „Igen!” Ezután érdektelenségbe ágyazott mély csend következett. „Ha ez nem elég, mondok én mást is!” – pattant ki a következő gondolat Péter fejéből. „Én vagyok a széki Boldizsár Mari komája, s a „kicsi” Mari keresztapja!” Mintha acélrugót helyezett volna az érdektelenségbe ágyazott mély csend alá. Ezután már csak állnia kellett az egymást követő vállveregetéseket, és hallgatnia az áradozásokat, lelkendezéseket. A „kicsi” Mari és a „nagy” Mari dicséretéről szólókat …

„Holland Misivel”(Michel van Langeveld) való találkozása is az élet csodái közé tartozik. A Hollandiában élő gyámügyi előadónak sem magyar rokonsága, sem Erdélyhez való kötődése nem volt, mégis egy amszterdami antikváriumban megakadt a szeme az „Elindultam világ útján” című Korniss kötet németnyelvű kiadványára. Felkelti az érdeklődését, majd a „fal” leomlása után elindul Székre. Beleszeret a faluba. Minden évben visszajár, magyarul tanul, nyaranta széki öltözetben jár, mert először csak nyárira futja. Aztán vesz egy házat, hogy legyen hova jönnie. Csak öt nap múlva tudja meg, hogy az ő háza régebben csipkeszegi táncház volt. (A csodák sohasem fogynak el, mindig születnek újak!) A régi házból múzeumot csinál, a telekre egy lakóházat épít magának. Édesanyja elhunyta után mindenét pénzzé teszi, és végleg Székre költözik. A csipkeszegi vegyes boltban udvarolni kezd a két fiúgyermekével özvegyen maradt csinos Erzsikének, akit aztán hamarosan feleségül vesz két gyermekével együtt. 2012-ben megvásárolja a legendás hírű forrószegi táncházat. A végpusztulás előtt álló épületet lebontja és anyagát átviszi Csipkeszegre, majd múzeumával szemben, az út túloldalán felépíti. Hitelesen, tornáccal, nádtetővel, és a szobákban, Korniss Péter tiszteletére, mert megváltoztatta az életét, állandó kiállítást rendez be. Így kerülnek oda Korniss Péter,1967-ben készült első széki táncház fotói.

E tündérmese széki kalapjára Korniss Péter tűzi fel a bokrétát: „Nem csodálatos, hogy ez a Szék hogyan változtatja meg az ember életét? Az enyémet alapvetően, de Holland Mihályét is! Szék nagy változáson ment át. Ahogy a mi életünk is, csak az nem olyan látványos. A világ változik, ami elmúlik nem szabad siratni, csak megőrizni, ami értékes!”

SZÉKI SOÓS JÁNOS