Milyen a táj Kalotaszegen?

admin | 2014 november 3 17:48

Szilvay Gergely írása

 

Vajon a táj is tükrözi-e Kalotaszeg néprajzi különállását? – ezt kutatta sok éven át és erről tartott előadást a Hungarian FolkEmbassy – Magyar Népzenei Nagykövetség évadnyitó szabadegyetemmel egybekötött kalotaszegi báljában, október 21-én a Kazimir Bisztróban Eplényi Anna tájépítész-művészettörténész, aki azzal kezdte mondanivalóját: a jelenlévő Varga István „Kiscsipás lesz arra az élő bizonyíték, hogy igaz-e, amit mondok”.

1378863_10152757543884831_8957152977768605466_n

 

Eplényi fő kérdése az volt, hogy az etnikai-néprajzi jellegzetességekkel vajon együtt járnak-e táji jellegzetességek is Kalotaszegen. Kiindulópontjául az szolgált, ha az ember hozzányúl a tájhoz, és megváltoztatja azt, akkor a megváltozott táj elhatárolódhat más tájegységektől. Igazolható-e Kalotaszeg, mint táj?

Eplényi rámutatott: a regionális külső-belső kapcsolatok nagyban meghatározzák egy táj képét, ami változott a postaút, majd a vasút kiépítésével, végül az E60-as autóút megépülésével is. A vizsgálódásához megfelelő alapot szolgáltattak a Monarchia statisztikái, amelyekben a szőlők, erdők, szántóföldek és egyéb más rendeltetésű területek arányai is megtalálhatóak.

Magyarvalkó (8)

A szakember egy érdekes példát hozott: Jegenye egy katolikus szigetfalu a kalotaszegi református tengerben – geológiailag is elkülönül, másfajta kőzetű helyen épült. Nem mindegy tehát, hogy milyen az alapkőzet: míg Felszegen vízszintes, addig a Nádasmentén ferde, ami a felszíni formákban is megmutatkozik. Kalotaszeg erdőtlen vidék, viszont az erózió miatt a hetvenes években sok területen fásítottak, így itt-ott fenyves is fellelhető.

Továbbá igen jellemzőek a kalotaszegi vidékre az úgynevezett „agroteraszok”, melyeket sokfelé lehet látni Erdélyben: a teraszos domb- és hegyoldalak az egykori földművelés jelei. Kalotaszegen a domb- vagy hegytetőkön kúpszerű erdő maradt meg, mivel itt a hegyoldalon folyt a földművelés; a románok viszont éppen fordítva, az általuk lakott tájak meredek hegyoldala miatt a hegytetőt művelték meg, és így a hegy oldalán maradt meg az erdő. Mint Eplényi Anna elmondta, a szükség miatt régen akár hatvan centi széles művelhető földért is felmásztak a hegyoldalra – erre utal az a mondás is, hogy „künn a barázdában”.

 

Kalotaszegre jellemző még a kopárság, a 19. században pedig sokfelé szőlőművelést is végeztek, aminek a nyomai a mai napig láthatóak, emellett bivallyal szántottak, így ez az állat is jellegzetes része volt egykor a tájképnek. Kalotaszeg tájkarakteri elemei a „hagyásfás legelők” is: olyan irtások, legelők, amelyeken meghagytak pár fát, hogy az állatok azok árnyékában hűsölhessenek, továbbá a mesterséges gyümölcsösök és az egykori szőlőparcellák.

488154-cd-00024

 

A román vidék más – hangsúlyozta Eplényi Anna: azok 800 méter tengerszint feletti magasságon terülnek el, ahol viszont minden paraméter megváltozik, így a tájhasználat is eltérő.

A kalotaszegi települések jellegzetes képe régen, a polgárosodás előtti időszakban a földszintes, koszos házak látványa volt, melyeket mindenki valahol a telkén, tehát egyáltalán nem feltétlenül az utcafrontra épített meg. A vasút volt az, ami „kifordította a házakat az utcára”; a hagyományosnak tekintett utcaképek a húszas években jöttek létre; a népművészeti szempontból értékes épületeket viszont az utóbbi évtizedekben folyamatosan váltják fel a modern házak. Úgyszintén jellegzetesek a templomtornyok – a templomok legalább nyolcszáz éve szerves részét képezik a településeknek.

Kép 011

 

Eplényi Anna mindezek után rámutatott: igenis, beszélhetünk karakteres kalotaszegi tájról.

A FolkEmbassy szezonnyitó szabadegyetemén Eplényi Anna előadását egy, az ismert kalotaszegi prímással, Varga István „Kiscsipással” való beszélgetés követte. István nagybátyja, Varga Ferenc „Csipás” volt az a prímás, akinek az emlékére készült „Az örök Kalotaszeg” című lemez. Kiscsipás a vele beszélgető Rosonczy-Kovács Mihály kérdésére elmondta: eleinte nem tanította hegedülni muzsikus édesapja – aki egyébként napközben állásban dolgozott – hanem arra csak azután került sor, hogy többször titokban elővette apja hangszerét, aminek el is szakította  húrját, s ezt az apa észrevette. Az első dal, amit a bánffyhunyadi panellakásban megtanult Kiscsipás, az a „Boci-boci tarka” volt, a második egy román pakulárdal, a harmadik pedig a „Piros kancsó, piros bor”- kezdetű népdal. Tizenkét évesen kezdett el muzsikálni, majd tizennégy évesen már zenélni is ment hivatásos zenészekkel, bár először nem akarta elengedni az apja, amikor egy bánffyhunyadi zenekar hívta prímásnak. Addig úgy gyakorolták a muzsikálást, hogy a panelban „felkántálták” a szomszédokat az ünnepeken.

Az is kiderült, hogy Kiscsipás régen rocker volt – többek között Pokolgépet és Tankcsapdát hallgatott, és a mai napig tanít gitárt is. Részben pedig azért tért át a népzenére, mert találkozott gyűjtőkkel a kommunista diktatúra alatt, és azok annyira rendesek voltak, „ették meg őket”, hogy el akart jönni Magyarországra. 2004-ben aztán, amikor több napot is töltött Magyarországon a zenész, az egyik fő kívánsága az volt, hogy láthassa a Szent Koronát.

 10363426_10152757543804831_803931684657413224_n

Kiscsipást arról is megkérdezték, őszerinte ki a jó táncos zenészszemmel; azt válaszolta, hogy nem az a jó táncos, aki gyorsan tud táncolni, hanem aki szépen-lassan is ki tudja táncolni a lépéseket. S hogy mitől jó egy buli? A zenészeknek a bulik után kezdődnek az igazi mulatságok, amikor egyedül maradhatnak, és kedvükre zenélhetnek.

Nagyapjáról Kiscsipás azt mesélte: a románok egyszer egy lakodalomban megvették a vonóját, és összetörték, mert úgy tartották, hogy „ördög bújt a vonójába”, annyira tudott ugyanis zenélni.

A hobbiként horgászó Kiscsipás egyik kedvenc nótája az „Erdélyország az én hazám, nem német”, amit el is játszott a lelkesen együtt éneklő közönségnek (videó itt); a mesterségét, a hegedülést pedig Kiscsipás unokaöccse, Ferkó viszi tovább a családban.

A telt ház előtt zajló beszélgetés után szinte hajnalig tartó, fergeteges buli keveredett rengeteg kalotaszegi muzsikával és a táncházas “kemény mag” számos prominens tagjának részvételével. A szabadegyetemmel egybekötött táncházak sorozata kéthetente csütörtökönként folytatódik a Kazimir Bisztróban, az évad mottója: „Haza a magasban”, a FolkEmbassy-Kertem – Szabadegyetem és táncház fővédnöke pedig Sebestyén Márta.

20141022_010538

 

A második, november 6-i szabadegyetemen Haraszti György történész tart előadást a magyarországi holokausztról „A szembenézés, a megbocsátás és a közös jövő építésének felelőssége” című est keretén belül, november 20-án pedig az Iszlám Állam kultúrtörténeti hátteréből kaphatunk ízelítőt a „Terror Isten nevében” című kerekasztal-beszélgetés alkalmával. A szezon további tervezett vendégei többek között Sebestyén Márta, Berecz András és Mocsai Lajos.