Frontátvonulás Kárpátalján?

admin | 2014 április 18 20:26

Az ukrán válság és a kárpátaljai magyarok helyzete, lehetőségei volt a témája a FolkEmbassy Szabadegyetem április 10-i, táncházat megelőző beszélgetésén, melyen Kovács Misi mellett Megadja Gábor eszmetörténész, a Molnár Tamás Kutatóközpont munkatársa kérdezte Szesztay Ádámot, a külügyminisztérium Stratégiai Tervezési Főosztályának vezetőjét. 

 

Szilvay Gergely írása

IMG_0008

Megadja Gábor a beszélgetés elején leszögezte: egy ellentmondásos problémával áll szemben a magyar külügy, mivel Magyarország EU- és NATO-tag, a szövetségeseink álláspontja pedig egyértelműen az ukrán függetlenségi törekvéseket favorizálja; nekünk viszont a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeit kell elsősorban szem előtt tartanunk. Érdeklődött, hogy a magyar külpolitika hogyan oldja fel ezt az ellentmondást. Szesztay Ádám válaszában elmondta, hogy mindez nem ellentmondás: az ukrán kérdés sok szempontból hasonlít a magyar nemzeti kérdésre is, amely mindig két téma, a függetlenség, és az összetartozás kérdésköre körül forgott.

 

Ukrajna ugyanakkor kevéssé van rajta a magyarok mentális térképén, mivel viszonylag új szomszéd. Ezzel együtt most figyelnünk kell rá, hiszen az ukrán nemzet megszületésének, vagy inkább újjászületésének vagyunk tanúi, és ez közvetlenül a szomszédságunkban történik. Ez egyrészt olyan szempontból örvendetes, hogy történelmi tapasztalataink szerint jó, ha van köztünk és Oroszország közt még egy ország, és nem árt, ha ez az ország mentálisan is egybetartozik a Nyugattal – másrészt viszont az ukrán nemzeti építkezés óhatatlanul is törekszik emberek, népcsoportok és területek integrálására. Oroszország is meglepődött, hogy mennyien vallották magukat orosz ajkú ukránnak – mutatott rá a főosztályvezető.

beregszasz

Ugyanakkor Szesztay szerint a kisebbségi kérdés kezelése a demokrácia lakmuszpapírja: az állam viszonya kisebbségekhez tartozó állampolgárokhoz ugyanis azt mutatja, milyen az állam általános viszonya az állampolgáraihoz. Ukránoknak és magyaroknak egyaránt érdeke, hogy demokrácia legyen Ukrajnában; ezért amikor kisebbségpolitikai vonatkozású kérdéseket vetünk fel, akkor nemhogy nem ellene szólunk az ukrajnai demokratikus átalakulásnak, hanem éppen ahhoz járulunk hozzá, hogy Ukrajna lakosainak közös célja, az ukrajnai demokrácia kiteljesedjen. Az ukránok kisebbség alatt elsőként az oroszokat értik, a kis, 150 ezres kárpátaljai magyarságról pedig valószínűleg sokan nem is tudnak Kijevben. Ami viszont nekünk rossz, hogy a lembergi központú nyugat-ukrán nacionalisták kezdik „felfedezni” a magyarokat.

Az ukrán nyelvtörvény visszavonása, akár szimbolikus volt, akár nem, rossz üzenet, mint az új ukrán rezsim első lépése – jó jel viszont, hogy az akkori ideiglenes ukrán államfő nem írta alá a visszavonásról szóló parlamenti határozatot, így jogilag a régi törvény érvényben van.

verecke

Szesztay rámutatott: a drámai változások előzményei közé tartozik, hogy az oroszok 2013-ban közzétették az új orosz külügyi stratégiát, ami az egykori szovjet területek orosz érdekszférába történő reintegrálását tartalmazza. Ez magától értetődően váltotta ki az ukrán társadalom széles köreinek határozott igényét országuk európai integrációjának felgyorsítására. Vajon nekünk nemzeti érdekünk-e, hogy a reintegrált orosz érdekszférába tartozzon Kárpátalja? Aligha. És érdekünk, hogy Ukrajna közeledjen Európához? Igen, érdekünk, mindig is azt szerettük volna, hogy összes szomszédunk EU-tag legyen. Ezért nem ütközik az érdekeinkkel alapvetően, hogy a Nyugat a kialakult konfliktusban az ukránokat támogatja. A legtöbb, amit tehetünk, hogy segítjük az ukrán demokratikus nemzetépítést, amelyben a demokratikus komponens egyik lényeges eleme, hogy az állampolgárokat az identitásukkal együtt fogadják el.

Mindehhez hozzátartozik, hogy Ukrajna EU-tagságát nem a Nyugat szorgalmazta, hanem maguk az ukránok, és mi, a szomszédok, például a lengyelek és a magyarok, illetve a többi közép-európai és a skandináv országok álltunk ki mellettük. Mi győztük meg a nyugatiakat Ukrajna európai integrációjának előmozdításáról. Való igaz, hogy sok ukrán nem akart EU-tag lenni, sok viszont igen. Ugyanakkor az épp több problémával küszködő EU-nak jól jön, hogy van még, aki csatlakozni akar hozzá.

 Ukraine-Maidan

Amikor forradalom tört ki annak hatására, hogy Janukovics elnök, aki korábban az uniós társulási megállapodás mellett tört lándzsát, végül nem írta alá a társulási megállapodást, miután az oroszoktól kapott 15 milliárd eurónyi támogatásra ígéretet, abból egy következtetés vonható le: nem szabad túl hirtelen és túl nagy orientációs mozdulatokat tennie egy kormánynak, mert egy ország éppúgy fel tud borulni a hirtelen és következetlen kormánymozdulatoktól, mint egy kocsi.

De vajon mi fog történni? A legrosszabb forgatókönyvek szerint akár fegyveres konfliktus is kitörhet  a Nyugat és az oroszok közt, aminek épp hazánk szomszédságában található az ütközőzónája. Bár ez nem valószínű, volt olyan helyzet, amikor ezt sem zárhattuk ki – vélekedett Szesztay. A második legrosszabb forgatókönyv szerint új hidegháború felé haladunk, aminek a határainkon van a frontvonala, és az elvágja tőlünk a kárpátaljai magyarságot. A pozitív forgatókönyv szerint kiegyezik a nyugati világ és Moszkva, illetve Kijev, és ebben a kiegyezésben érvényesíteni tudjuk a kárpátaljai magyarság érdekeit.

2014.04.10 (1)

A föderatív Ukrajnáról szóló moszkvai elképzelések magyar szempontból nem problémamentesek – jegyezte meg a főosztályvezető. Ez esetben ugyanis létrejöhet például egy kelet-ukrajnai, orosz rész, egy közép-ukrajnai, Kijev-központú ukrán régió; és egy nyugat-ukrán régió, Lemberg központtal, amely sok nacionalista tendenciának ad otthont. Ez rossz esetben akár Kárpátalját is magába foglalhatja, ami már csak a régión belüli népességi arányok miatt is kedvezőtlen lenne a magyarság számára.

Szesztay rámutatott: Magyarországnak vannak stratégiai elképzelései, de nem szabad túlbecsülni az erejét, hogy érvényt tudjon szerezni akaratának, és ideális állapotokat teremtsen. Amit tenni tudunk, az az, hogy erőnkhöz mérten megpróbáljuk jó irányban befolyásolni a folyamatokat.

Szesztay Ádám végül szólt pár szót a táncházmozgalomról is. Mint mondta, ez egy olyan dolog, ami miatt „jó magyarnak lenni”, hiszen nincs párja a világon, és a táncházmozgalomban egy értékközpontú világszemlélet nemzedékről nemzedékre újjászületik. Népesedési szempontból is van remény. Nemrég még majdnem „kiegykéztük magunkat a világból”, de mára olyan közhangulat kezd kialakulni viszonylag széles társadalmi körökben, amelyben lélektanilag sokkal könnyebb nagycsaládosnak lenni, mint pár évtizeddel ezelőtt volt. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek és azok életben tartása mutatják, hogy életrevaló nemzet a magyar, és hogy van képességünk nehéz időkben is berendezni magunknak saját világunkat.