„Depresszió ellen zenét az embereknek!”

admin | 2015 február 6 15:21

Kalina Veronika írása

Akár ebbe az egy mondatba is bele lehetne sűríteni annak a beszélgetésnek a lényegét, mely 2015. január 15-én a FolkEmbassy-Kertem szabadegyetem harmadik évadának első alkalmán Sebestyén Márta népdalénekes, a magyar népdal és UNESCO Artist for Peace nagykövete – s nem mellesleg a szabadegyetem fővédnöke – és édesanyja, Mona néni, valamint a nagyszámú hallgatóság között zajlott.

IMG_0049

Mona néni a Békés-tarhosi Énekiskola egyik első növendékeként kisgyermek korától szoros kapcsolatot ápolt a népzenével, mely pozitívan bélyegezte meg egész életét, sőt, családjáét is. A Tarhoson végzett diákok országszerte kimagasló eredményeket értek el, és szinte egyenes belépőjük volt a Zeneakadémiára. Így vált Mona néni is Kodály Zoltán tanítványává. Elmondása szerint a híres népzenekutató osztályában családias légkör uralkodott, tanítványainak munkáját egyenként személyesen figyelte, s „szemérmesen titkolta azt a szívjóságot, ami élt benne”. Ő volt az, aki arra kérte Mona nénit, hogy tanítson, azzal az indokkal, miszerint nagy szükség van az olyan énektanárokra, akiknek gyökere van a népzenében.

Mona néni nemcsak megtartotta ígéretét, de talán valamelyest túl is teljesítette azt, hiszen lányát, Mártát, már mondhatni magzat korától fogva népzenei nevelésben részesítette. S hogy erre miért van szükség? Mert „minden a gyermekkorban kezdődik”. A zene, a dal összetartó és fegyelmező erő. Összehozza a különböző generációkat, akik boldogok attól, hogy énekelhetnek. S mindemellett az összefoglalás és a rálátás képességét is fejleszti, ami gyermekeknél más tantárgyak elsajátításánál is rendkívül hasznos lehet – foglalta össze hosszú évek pedagógiai tapasztalatait Mona néni.

IMG_0069

A zene közeget teremt, amit az ember egész életében magáénak tudhat. Jól ismeri ezt az érzést Sebestyén Márta is, hiszen diákkorától fogva meghatározó szerepe volt életében az éneklésnek és a táncháznak. Véleménye szerint az élet minden problémájával könnyebb szembenézni, ha van közösség, mert ott létezik az empátia. Aki „egy közülünk, az olyan, mintha én lennék”.

Sebestyén Márat fiatal korától kezdődően rendkívül sokféle helyzetben megmérettetett, de elmondása szerint sikereit egyetlen dolognak köszönheti, ami pedig a biztos repertoár. Minden olyan dalhoz, amit saját kelléktárában tudhat, személyes élmények kötődnek. Nem produkciónak szánta őket, hanem saját magának, az egyéni hangulatához illenek. Elmondása szerint napjainkban sok a „hűvösen profi”, akiknek éneke mögött nincs meg a saját érzés, hogy nekik az miért fontos. „Ha az ember nem magának énekel, akkor megette a fene.”

IMG_0107