Alázat nélkül nincs mulatság – Muszka György mérai táncos üzenete Budapestre

admin | 2014 március 10 18:56

A Kertem Szabadegyetem és Táncház 2014. február 27-én a kalotaszegi farsangi bálok hangulatát igyekezett felidézni a Fitos Dezső által a ma élő „legjobb kalotaszegi táncosnak” tartott Muszka György elbeszéléseinek segítségével, akit Rosonczy-Kovács Mihály nemcsak a mérai világról, a táncról, ifjúságáról, hanem a kalotaszegi néplélekről és a táncházmozgalom jövőjéről is kérdezett.

Kalina Veronika írása

Elválaszthatatlan a feleségével

Bár Muszka György ezúttal felesége, Ilonka nélkül érkezett Budapestre, köztudott, hogy szinte elválaszthatatlanok egymástól. Mindketten Erdélyben születtek és Mérán nőttek fel. Elmondásuk, és az eddigi tapasztalatok szerint a tánc, a viseletkészítés és a hagyomány szerves része életüknek. Egy művészeti iskolában táncot oktatnak az érdeklődőknek, az óvodásoktól a felnőttekig. Egyik legfontosabb elismerésük a „Népművészet ifjú mestere” állami kitüntetés. Számos országban vettek már részt fesztiválokon és táborokban – sokszor a Muzsikás Együttes vendégeiként – ahol a gazdag magyar kulturális örökséget a táncon, viseleten keresztül legjobb tudásuk szerint próbálták átadni, megismertetni az emberekkel.

A híres kalotaszegi táncos egyéniség tehát nemcsak ismeri, de napjainkig gyakorolja is a ráhagyott örökséget. Büszke arra, hogy a méraiak ilyen sokáig meg tudták őrizni táncukat, viseletüket, s mindemellett továbbra is jártasak például a fafaragásban is. Bár az élet úgy rendelte, hogy 1987-es házasságkötésük után feleségével Győrbe költözzenek, számára a haza Méra marad. Ő örökre mérai marad, aki bár szereti Magyarországot, nem tervezett itt maradni, s ha teheti és van egy kevés ideje, minden esetben hazalátogat szülőfalujába.

Pisztolytáskából szólt a magyar rádió

Az este folyamán szívesen idézte fel a mérai farsangokat, mikor édesanyja, több falubeli asszonnyal együtt, a szomszédos házban összegyűlve, saját énekszóra múlatta az időt, hétvégente, férfiak nélkül. Ez volt az úgynevezett asszonyfarsang, vagy ahogyan Mérán mondják „fársáng”, amely nemcsak a szórakozást, de a lányok kelengyéjének elkészítését is szolgálta. S bár férfiakat nem, de gyermekeket szívesen engedtek az asszonyok maguk közé a mulatságba. Így esett, hogy kisgyermekként Muszka György egy ilyen alkalommal kislánynak, míg leánytestvére kisfiúnak öltözve mulattatta a farsangoló fehérnépet, akik a „műsorért” fánkkal, vagy méraiul mondva „pánkóval” jutalmazták őket.

S ahogyan gyermekkoruktól kezdődően belenevelődtek például a farsangi hagyományokba, ugyanígy fogtak hozzá a mérai táncok tanulásához is. Nem volt tudatos tanítás. Később Visába, vagy Magyarpalatkára sem céltudatosan, hanem a mulatság és a tánc szeretete miatt jártak, mert vallomása szerint, ha tudatosan jártak volna, akkor jobban odafigyeltek volna. Muszka György a családi tánchagyományt ápolja, hiszen nagyapja legényesét táncolja mind a mai napig, az első pontokat azonban, több akkori kortársával együtt, a híres mérai prímástól, Berki „Árus” Ferenctől tanulták. Utóbbi nem csak azért jelentett nehézséget, mert Árus valahogyan mindig másként táncolta az adott legényes pontokat, hanem mert ők maguk sem rendelkeztek semmilyen előképzettséggel, nem úgy, mint napjaink néptáncosai. A páros táncoknál előbbre való volt a legényes, bár kisgyermekként édesanyja néha a padra állította és úgy táncoltak együtt csárdást, igazán komolyan csak 18-20 éves kora környékén kezdett bele a mérai páros tanulásába. A katonaságnál, mikor a szolgálati idő engedte, már tudatosan gyakorolta a forgásváltásokat „mert elindulni mindenki tud, de megállni nehéz”. A „próbák” pedig sokszor muzsikaszóra zajlottak, mivel a nagyváradi laktanya közel volt a magyar határhoz, így az egyik tartalék géppisztolytár helyett titokban magánál hordott kisrádió segítségével fogni tudta a magyar adásokat is.

muszka

A kalotaszegi lagzikból lassan eltűnt a népzene, de a fiatalok újra táncolnak

Muszka György saját táncos neveltetéséből indul ki kisebb tanítványainál is, mivel, ahogyan a köztudott, a páros táncokat nem annyira kedvelik a fiatalabbak, de egy-egy férfi tánc elsajátítása után könnyebben táncolnak már lánnyal a fiúk. Eközben pedig nemcsak egymáshoz való viszonyulásuk, de általános hanyag tartásuk is rendkívül sokat fejlődik. A legényes alapvető fortélya, hogy biztos, variálható alap nélkül nem működik. Mindenkinek kell néhány kiválasztott pont, amit az első időkben ésszel, majd idővel érzéssel, rutinnal táncolhat. Mindemellett pedig rendkívül fontos a megfelelő muzsika, melyre a tánc csak akkor igazán élvezhető, ha a prímás odafigyel a táncosra. Azt a zenészt, aki magának zenélt, Mérán sem fogadták meg kétszer.

Sajnálatos viszont, jegyezte megy Muszka György, hogy napjainkban szinte már egyáltalán nem fogadnak meg Mérában rendes vonós bandát, még keresztelőkön vagy lakodalmakon sem. Egy alkalom van csak az évben, ahol még hagyományos zenekar játszik, az pedig a juhmérés, „az az egyetlen jó mulatság”. Bár ő maga igyekszik a méraiakat rendes zenekar megfogadására ösztönözni, hiszen például csak akkor vállalja el, hogy násznagy lesz egy lakodalomban, de sokszor falba, vagy fél megoldásokba ütközik, ami azért is érdekes és kissé érthetetlen, mivel bármilyen ünnepi alkalomról legyen szó akár vonós, akár más zenekarral, a mulatság minden esetben hajnali nótákkal zárul. Szerencsére a helyzet azonban még nem reménytelen, mert van Mérán olyan, aki összefogja az iskolás gyerekeket, akik közül a mérai napokon több mint negyvenen táncoltak a színpadon. A fiatalokban van tehát a jövő és a lehetőség, hogy megfordítsák, és kedvező irányba tereljék a hagyományokhoz való hozzáállást.

Muszka György tehát bízik a fiatalokban és azt kéri a méraiaktól, hogy ne hagyják elveszni sem a táncukat, sem a viseletüket. Csináljanak jó mulatságokat! A budapesti fiatalok pedig a tánc szeretetéből fakadóan legyenek alázatosak. Bár nem sűrűn jár Budapesten táncházba, látja, hogy az itteniek szeretnek és tudnak is táncolni, de sokszor – és természetesen nem általánosságban értendően – mindezt alázat nélkül teszik. Még a „legjobb kalotaszegi táncos” is tisztában van vele, hogy a zenész előtt a legjobb táncolni, de emellett tudja azt is, hogy nem lehet „kibérelni” a helyet, teret kell engedni a következőnek, hadd mulasson ő is, de ezt nem kell nézni. „Egy táncházba táncolni kell, nem megállni és nézni!”

Forrás: www.folkembassy.hu Kultúrblogja
http://folkembassy.hu/wordpress/?cat=18

Következő szabadegyetemi alkalmak:
2014.03.13. Böjt, hogy újra önmagunkra találjunk, vendég: Bakos Zsolt, katolikus lelkipásztor
További információ a honlapunkon, és a facebookon https://www.facebook.com/events/255955494575563/?source=1

2014.03.27. Két ikonikus zenekar, két hatékony intézmény , vendégek:Gryllus Dániel és Kelemen László
További információ a honlapunkon.